Immár megszokottá vált, hogy a Magyar Marfan Alapítvány munkájában részt vevő orvostanhallgatók minden évben kiemelkedő eredményeket érnek el az egyetemi és az országos diákköri konferenciákon. Ez a pozitív trend az idei, 2019-es Semmelweis Egyetemen megrendezett Tudományos Diákköri (TDK) Konferencián is folytatódott, hiszen Dr. Benke Kálmán és Dr. Bors András témavezetésével Stengl Roland, ötödéves orvostanhallgató "Kardiovaszkuláris manifesztációk súlyosságának predikciója Marfan-szindrómás betegeknél genotípus-fenotípus összefüggések vizsgálata alapján" című előadásával I. díjat ért el a sebészet szekcióban. Roland emellett - hasonlóan az előadás társszerzőjéhez, a szintén ötödéves Daradics Noémihez, aki tavaly jutott tovább a legrangosabb diákköri eseményre - szintén elnyerte az indulás lehetőségét a két évente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK). Az OTDK Orvos- és Egészségtudományi Szekciója ezúttal 2019. április 23-26. között megrendezésre a Debreceni Egyetemen. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a nyertes előadás legfőbb üzeneteit.

Munkánk alapját a 2018-as TDK Konferencián bemutatott, 2. helyezést elért előadásunk adta. Az elemszám növelésével, további probléma felvetésével és újabb vizsgálati módszer alkalmazásával folytattuk a genetikai háttér és a szív- és érrendszeri tünetek súlyossága közötti kapcsolat vizsgálatát.

A legsúlyosabb manifesztáció az aorta disszekciója, amely magas halálozással jár. A legjobb eredményt kialakulásának megelőzésével, úgynevezett profilaktikus műtét elvégzésével érhetjük el. Fontos a műtétet igénylő személyek kiválasztása és az operáció optimális idejének meghatározása. Az operáció javallatának alapját jelenleg a főverőér tágulata képezi, ugyanis egy bizonyos átmérő felett a disszekció esélye jelentősen megemelkedik. Azonban egyes tanulmányok szerint az érkatasztrófák negyede, akár harmada normál vagy enyhén megnagyobbodott átmérő mellett alakul ki, amikor az ajánlások szerint a profilaktikus beavatkozás még nem indokolt. Ebből adódóan szükséges a rizikóbecslés pontosítása, ami segíthet az operáció megfelelő idejének kijelölésében. Ebben lehet szerepe a genetikai háttér megismerésének, ugyanis a Marfan-szindrómában érintett FBN1 gén különböző típusú mutációi eltérő valószínűséggel vezethetnek súlyos fokú szív- és érrendszeri megjelenéshez. Jelenleg az összefüggések a klinikai tünetek és a genetikai variációk között kevésbé ismertek, de intenzív tanulmányozás tárgyát képezik.

További probléma, hogy a hagyományos genetikai vizsgálatok során az úgynevezett kópiaszám eltérések, vagyis amikor a gén nagyobb szakasza érintett, nem kerülnek azonosításra, azonban a Mendeli öröklődésű betegségek (ilyen a Marfan-szindróma is) esetén a mutációk kb 10%-áért ezek lehetnek felelősek. Éppen ezért fontos lehet ezen mutációtípusok keresése abban az esetben, ha a rutin módszerekkel nem találunk eltérést.

A rizikóbecslés pontosításán kívül a genetikai háttér ismerete további lehetőségeket kínál. Segítségével egyrészt megerősíthető a Marfan-szindróma diagnózisa, aminek fontos szerepe van a kórisme elkülönítésében. A hasonló megjelenéssel járó társbetegségektől történő differenciálás jelentőségét a kezelés és nyomonkövetés különbözősége adja. Továbbá a mutáció megtalálása esetén könnyen azonosíthatóvá válnak az érintett családtagok is, ami lehetővé teszi ellenőrző vizsgálatok és a kezelés időben történő elkezdését. Összesen 54 klinikailag diagnosztizált Marfan-szindrómás egyénnél végeztük az FBN1 gén vizsgálatát Új generációs- ill. Sanger szekvenálással. Azokban az esetekben, amikor nem találtunk mutációt, ún. MLPA technika felhasználásával kerestük a kópiaszám eltérések jelenlétét.

Eredményeink megerősítették a korábbi vizsgálatunkban megfogalmazott feltételezésünket a mutációtípusok és a szív-és érrendszeri megjelenés súlyosságának kapcsolatáról. Nagyobb elemszám mellett a különbség jelentősebbnek mutatkozott a létrehozott mutáció csoportok között.

Azonosításra került egy kópiaszám eltérés is, amit munkacsoportunk korábban publikált.

Következtetésként elmondhatjuk, hogy összefüggés mutatkozik az FBN1 gén mutációtípusa és a szív- és érrendszeri megjelenés súlyossága között, ami felhasználható lehet a rizikóbecslés pontosítására, segítve a műtéti javallat minél megfelelőbb felállítását. Továbbá indokolt a kópiaszám eltérések keresése, amikor hagyományos módszerekkel nem detektálunk mutációt. Köszönjük a Marfan-szindrómások közösségének, hogy részvételükkel segítették munkánkat! Távlati célunk a kutatás folytatása az elemszám további növelésével, valamint eredményeink átültetése a mindennapi gyakorlatba, hogy abból betegeink profitálhassanak.

Ezúton is gratulálunk medikus munkatársainknak az elért szép eredményekhez, és sok sikert kívánunk indulásukhoz az Országos Tudományos Diákköri Konferencián!

Összeállította:
Stengl Roland, SE ÁOK V. évfolyam
Dr. Ágg Bence

2019.03.19.