Prof. Dr. Szabolcs Zoltánt sokan ismerjük a Magyar Marfan Alapítvány elnökeként, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának korábbi profilvezető szívsebészeként, és kétség kívül több ezer korábbi betege gondol hálával a Professzor Úrra. Azt azonban valószínűleg még a legközelebbi munkatársai sem tudják pontosan, hogy mi motiválta a Professzor Urat arra, hogy az orvosi pályát válassza. Az alábbi rövid interjúból a jól feltett kérdésre adott válaszból sok érdekességet megtudhatunk Szabolcs professzor úr orvosi pályafutásának fontos állomásairól.

"Miért lettem orvos?" szegeződik nekem a kérdés, nekem, aki már jó ideje nyugdíjas éveimet taposom! Persze válaszolhatnám erre azt, hogy már óvodás koromban is orvosnak készültem, de ez nem lenne igaz, egyrészt mert soha nem voltam óvodás, másrészt még középiskolás éveim elején sem fordult még meg fejemben az orvosi hívatás választásának lehetősége. Sokáig régész szerettem volna lenni, mert imádtam az ókori Egyiptom ásatásaival foglalkozó írásokat, no meg általános iskolai történelem tanárnőm férje, aki a Nemzeti Múzeum régészeti osztályát vezette sokat mesélt nekünk a régészet izgalmas voltáról. Idővel az agrárium került előtérbe, mert tetszett az agronómusok vélt szabad időbeosztása, na meg azért is mert mindig szerettem a gazdálkodást. Az orvosi hivatás választásának lehetősége talán a gimnázium harmadik évétől került előtérbe. Mindig szerettem a biológiát, komoly rovar és növénygyűjteményem is volt, továbbá az orvosokra már gyerekként is úgy tekintettem, mint komoly titkok tudóira, ezért valahogy csodáltam és irigyeltem is őket. Körzeti orvosunk gyerekkoromban az öreg Kardlovics vagy Karlovics doktorbácsi volt, aki mindig lakásra jött, ha belázasodtam. Igen, ilyen idők is voltak! Szinte pusztán már attól a ténytől "meggyógyultam", hogy homlokomra helyezte a tenyerét! A gyógyító Kéz érintése! Szóval, valamit biztosan tudnia kellett az öreg orvosnak! Bizonyosan befolyásolt döntésemben, hogy apai nagybátyám jónevű sebésztanár volt, majd az is, hogy egyik unokabátyám is orvosnak tanult. Végső döntésemre azonban nagy hatással lehetett egy Morton nevű amerikai író könyve, "Az élet ára", mely Semmelweis Ignác életét, munkásságát, az élet iránti elkötelezettségét mutatta be, számomra követendő példaképként állítva be Semmelweist! Az orvostudományi egyetemen töltött éveim során persze nem szívsebész akartam lenni, hanem általános sebész. Ezen elhatározásomnak engedve kerültem a Győri megyei kórház sebészeti osztályára, és innen szereztem meg sebészeti szakvizsgámat is. A szakvizsgát követően azonban már nem én írtam pályafutásom további alakulását, hanem a Sors, vagy a Jóisten, talán Mindkettő! Így lettem előbb érsebész, majd szívsebész a Városmajorban! Mindig és mindenütt kiváló tanítómestereim voltak, akik nemcsak orvosnak, de embernek is fantasztikusnak bizonyultak; és igen, a háttérben mindig ott állt a biztos pont, a feleségem és a család! Persze az élet gyorsan elszalad, így az orvoslásból mára egy klinikai szakambulancia vezetése és egy fiatal, de elkötelezett kollégákból álló kutatócsoport istápolása maradt. Továbbá persze tartok néhány tantermi előadást, ahol megpróbálok átadni valami keveset abból a tapasztalatból, amit a hátrahagyott évtizedek során a betegeimtől kaptam és a betegségeik gyógyítása által nyertem.

Írta: Prof. Dr. Szabolcs Zoltán
Fotó: Nem akartam én szívsebész lenni - interjú Prof. Dr. Szabolcs Zoltánnal (Magyar Szervátültetettek Szövetsége, 2022. június 6.)

2026.04.29.