Tisztelt Tanár Úr, Tisztelt "Ketyegő" szívű marfanos és műbillentyűs családtagjaim!

Horváth Zoltán vagyok, Keszthelyen élek - még mindig - és röviden szeretnék átélt élményeimről beszámolni tisztelegve azok előtt az orvosok, ápolók, műtősök, kollégák előtt, akik lehetővé tették, hogy ezt az írásomat most megfogalmazhatom!

Gyógymasszőrként dolgozom Hévízen a NaturMed Hotel Carbonában. 2008. nov. 17-én aznapi utolsó vendégemet masszíroztam, amikor váratlanul eszméletemet vesztettem. Kollégáim szakértelmén - Szalai Zoltán, Pálné Andrea, Dr. Major Zoltán - és helyzetfelismerésén múlt az életem! Szirénázó mentőautó és irány az intenzív osztály, Keszthely Városi Kórház. Ekkor már tudatomnál voltam, csak az okát nem tudtam az eseményeknek. EKG, tenzió, UH és máris kész a diagnózis: kamrafibrilláció! Lehetséges gyógymód: aorta billentyű csere. Soha életemben még egy csontom sem tört el, váratlanul ért, hogy komoly beavatkozásra van szükség. Mindenki segített! Az osztály nagyon kedves doktora azt mondta, most Ön beteg, de kollégáim meg fogják gyógyítani Önt és azután visszatérhet munkájához, hogy újra segítsen a rászorulókon!

Félelem, bizonytalanság, új élethelyzet, kiszolgáltatottság?

Nem!!!
Magabiztosság, élni akarás és együttműködés azokkal az emberekkel akik az életüket teszik fel azért, hogy kaphassak még egy esélyt! Zalaegerszeg Szívszebészet, Dr. Alotti Nasri Tanár Úr. Találkozásunk első percétől őszintén beszélgettünk a rám váró műtétről és az azt követő lehetőségeimről. Tudomásul vettem a beavatkozás szükségszerűségét, élni akartam! 2008.12.20.! Önért jöttünk szólt a beteghordó. Frissen vetett ágy helyett irány a műtő! Szombat volt, a hét utolsó munkanapja. Minden rendben, nem fáradtak, nem dolgoztak túl sokat a héten?-kérdeztem a műtőbe érkezve még elalvásom előtt! Minden rendbeeeen.....!-mondták Ők, de én már aludtam!

Az ébredés hozott igazi változást! Új szívhang, új szívritmus és egy Igaz Ember, Aki mindezen már átesett és kezdettől nagyon sokat segített nekem! Varró Csilla! Nagyszerű emberek, odaadó szakemberek, jó barátok és a hit, hogy újra élhetem életem! Soha egy percet sem kételkedtem a beavatkozás szükségességében, annak sikerében. Akartam a gyógyulást, segítettem orvosaimat, ápolóimat és bizonyítani akartam, hogy méltó vagyok a bizalmukra! Újra fehér ruhát viselek - a pizsamát meghagyom éjszakára - és munkámat folytatva arra biztatok mindenkit, hogy hasonló probléma esetén bátran válassza a továbbélés lehetőségét!

Köszönetem, Tiszteletem, Hálám Mindazoknak, Akiknek munkája NÉLKÜLÖZHETETLEN!

Keszthely, 2010.01.19.

Horváth Zoltán