Az amerikai Michael Phelpset sokan a valaha élt legkiválóbb úszónak tartják. Azt azonban bizonyára kevesen tudják róla, hogy sikereihez nagy valószínűséggel hozzájárult a Marfan-szindróma is. Ám a genetikai rendellenesség, melynek előnyös testalkatát köszönheti az úszó, a későbbiekben veszélyt is jelenthet egészségére.

Michael Phelps 1985-ben született az Egyesült Államokbeli Marylandben. Gyermekkorában figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart diagnosztizáltak nála. Többek között az ebből fakadó fölös energiájának levezetésére hét éves korában elkezdett versenyszerűen úszni. Már tizenéves korában sikerült megdöntenie számos korosztályos rekordot, és kiemelkedő teljesítménye alapján 2000-ben - 15 évesen - indulhatott a sydney-i, majd 2004-ben az athéni olimpián. Athéni eredményei azonban eltörpülnek a 2008-as pekingi sikereihez képest. Ott ugyanis nyolcszor állhatott a dobogó legmagasabb fokára, s ezzel megdöntötte az egy olimpián szerzett aranyérmek rekordját, melyet addig Mark Spitz jegyzett 1972-ben szerzett hét érmével. Szintén egyedülálló módon Michael Phelps az első olyan sportoló, akinek sikerült 14 olimpiai aranyérmet nyernie. 2009 augusztusáig harminchét világrekordot sikerült megdöntenie különböző versenyszámokban.

Phelpsnek azonban nemcsak az eredményei egyedülállóak, hanem a fizikai adottságai is. Vékony, elnyújtott felsőteste alacsony közegellenállást biztosít számára. 193 cm-es testmagasságához képest aránytalanul hosszú karjai, melyek fesztávolsága 201 cm, mintegy evezőként képesek előrehajtani a sportolót. Hypermobilis ízületei további alkati előnyt jelentenek számára, főként egyedülállóan, balett táncosokat megszégyenítően laza bokaízületei, melyek "uszonyként" működve biztosítják a tolóerőt a sokszoros olimpiai bajnoknak. Ezek a nagyszerű alkati adottságok azonban némi aggodalomra is okot adnak. A fent említett karfesztávolság - testmagasság arány (Phelps esetében 1,04; normálisan kisebb, mint 1,05), a hosszú végtagok és ujjak (valószínű csukló- és hüvelykujj-tünet), továbbá a különösen hajlékony ízületek a Marfan-szindróma úgynevezett Gent-kritériumai közé tartoznak. Ugyan ezek a tünetek még nem elégségesek a szindróma diagnózisához, ám a vázrendszer érintettségét nagy valószínűséggel előrevetítik.

A feltételezett betegségről a következőket írta Phelps "Ami a felszín alatt van" című könyvében:

"A pulzusom egyre fokozódott és Bob azt javasolta, hogy látogassak el az orvoshoz. Merthogy nagyon hajlékony voltam, és hosszú kezeim és lábaim voltak. A Marfan-szindróma korai tüneteit mutattam, azon betegség tüneteit, mely a kötőszövetben okoz eltéréseket, és végzetes lehet, ha szivárgás jön létre a szívhez vezető erekben. Ha kinyújtod a karjaidat és egy T-alakot formálsz, és a karfesztávolságod hosszabb, mint amilyen magas vagy, akkor veszélyben lehetsz. Az én esetemben, ezek az értékek mindig nagyon közel voltak. Abban az időben nem tudtam, hogy az orvos miért kutakodik ebben a témában. Édesanyám és Bob nem szerettek volna kiakasztani, ezért azt mondták nekem, hogy egyszerűen jó ötlet készíteni egy EKG-t a fiatal atlétáknál, hogy megvizsgálják a szívüket.

Szerencsére minden rendben volt és van továbbra is. Azóta minden évben egyszer megvizsgálnak a John's Hopkins kórházban Dr. Peter Roe vezetésével, és a szövetek erősek, az aortagyök tiszta, és a szívem jó formában van - mindaddig míg a Baltimore Ravens nyerőformában van."

[Michael Phelps: Beneath the Surface, 66. oldal]

 

Mint Michael Phelps írásából is kiderül, kulcsfontosságú a rendszeres ellenőrzés hasonló tünetek jelentkezésekor, ugyanis a betegségnek nagyon súlyos árnyoldalai is vannak. Szemben a kiváló úszóval, Flo Hyman estében, aki 1984-ben szerzett olimpiai ezüstérmet, csak boncolása során derült fény a betegségre. A híres kézilabdázó nő, akit sokan minden idők legjobb játékosának tartanak, ugyanis egy meccs közben vesztette életét aorta dissectio következtében.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a rendszeres kardiológiai nyomon követés és a megelőző jelleggel adott gyógyszerek révén a betegségben a várható élettartam nagy mértékben javult. Napjainkban olyan előremutató kísérletek is folynak, melyek arra utalnak, hogy egy vérnyomáscsökkentőként alkalmazott gyógyszer (Losartan) gyerekkorban elkezdett adagolása megelőzheti a Marfan-szindróma szív és érrendszeri megjelenéseinek kialakulását, vagy legalább is nagy mértékben csökkentheti azt. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok már Magyarországon is megkezdődtek.

A popkultúra számos ismert személyisége is érintett a Marfan-szindrómában: Jonathan Larson (a Rent című musical szerzője), Joey Ramone (a "The Ramones" együttesből), Robert Johnson (blues énekes és gitáros), Vincent Shiavelli (színész), Sir John Tavener (kortárs brit zeneszerző) és Bradford Cox (a Deerhunter és az Atlas Sound formációk frontembere).

A történelem jelentős alakjai között is sokakról feltételezik, hogy Marfan-szindrómások voltak: Tutanhamon és még legalább egy tucat egyiptomi fáraó, Charles de Gaulle, Niccolò Paganini, Abraham Lincoln, és Osama bin Laden.

Ezen kívül a Marfan-szindrómát tartják felelősnek (nem bizonyítottan) sok atléta hírtelen haláláért is, akik váratlanul összeesve vesztették életüket valamely sporteseményen, vagy azt követően. Szerencsére Michael Phelps egészségére a legképzettebb orvosok vigyáznak, de a veszély mindig jelen van, főként mikor az emberi teljesítőképesség határait feszegeti a többszörös olimpiai bajnok.

 

Forrás:

The Cleveland Leader - Marfan's Syndrome: Michael Phelps' Blessing or Curse?
http://www.clevelandleader.com/node/6446

Michael Phelps - Wikipedia, the free encyclopedia
http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_Phelps

 

Összeállította, fordította: Ágg Bence Károly
Semmelweis Egyetem ÁOK, III. évfolyam
2009. december 21.