A retinális vérkeringés, a szív-érrendszeri érintettség és a Marfan-szindrómát okozó genetikai mutációk közötti összefüggések

Marfan-szindrómában az aorta mellett a szemfenék ideghártyáját, a retinát ellátó erek is érintettek lehetnek. Tanulmányunkban a retinalis vérkeringést jellemző paraméterek, az életet veszélyeztető aortaérintettség (tágulat és/vagy disszekció) megjelenése, valamint a genetikai mutáció típusa közötti összefüggéseket kerestük.

Szemfenéki optikai koherencia tomográfia felvétel

A szemészeti vizsgálat során a betegekről pupillatágító szemcsepp alkalmazását követően optikai koherencia-tomográfiás angiográfiai (OCTA) felvételeket készítettünk. A keresztmetszeti tanulmány keretein belül 106 klinikailag vagy genetikailag igazolt pácienst vizsgáltunk meg a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikával együttműködve. A tanulmányba 39 olyan genetikai vizsgálattal igazolt Marfan-szindrómás beteget vontunk be, akikről megfelelő minőségű fotó állt rendelkezésre. Megmértük a retina vastagságát, a felszíni és mély érsűrűséget, az éleslátás helyét körülvevő érmentes terület nagyságát, valamint a retina hajszál-érhálózatának komplexitását jellemző fraktális dimenzió értékét. Az adatok értékelésekor a pácienseket a mutáció típusa szerint haploinszufficiens (HI) és domináns negatív (DN) csoportokba soroltuk. A betegség kialakulásának oka a HI variánsok esetében a fibrillin-1 fehérje mennyiségének csökkenése, míg a DN csoportban a fehérje hibás térszerkezete. A DN variánsokat ezután további két alcsoportra osztottuk aszerint, hogy a mutáció cisztein aminosav eliminációjához vezetett-e. Erre azért volt szükség, mert a HI és DN Cys variánsok esetén nagyobb eséllyel, fiatalabb életkorban jelenhet meg életet veszélyeztető aortadisszekció. Ezt követően a vizsgálati alanyokat a korábbi aorta-műtétek alapján kardiovaszkuláris kockázati csoportokba is soroltuk. A HI betegek retinája szignifikánsan vékonyabbnak bizonyult a DN páciensek ideghártyájához képest. Ez a különbség a 3 csoportos összehasonlításban is megmutatkozott, a HI betegek ideghártyája több területen vékonyabb volt a cisztein aminosavat elimináló és ciszteint nem elimináló DN variánsokhoz képest. Az aortaműtéten átesett résztvevők felszíni és mély retinális érsűrűsége az ideghártya több területén alacsonyabb volt a nem operált betegekhez viszonyítva.

Tudomásunk szerint tanulmányunk az első, amely Marfan-szindróma esetében leírja a genotípus és az OCTA paraméterek közötti kapcsolatot. Eredményeink, valamint a korábban közölt genetikai és kardiovaszkuláris tünetek közötti összefüggések arra utalnak, hogy a retinavastagság, valamint az ideghártya felszíni érsűrűsége a megnövekedett szív-és érrendszeri kockázat közvetett előrejelzői lehetnek. Ezúton is szeretnénk köszöntetet mondani azoknak a betegeknek, akik részt vettek a szemészeti vizsgálatokon és hozzájárultak ahhoz, hogy részletesebben megismerhessük a Marfan-szindrómára jellemző retinális vérkeringés tulajdonságait.

Sikerek a Tudományos Diákköri Konferencián

Többek között éppen a bemutatott szemészeti kutatási projektünkhöz köthető, hogy a Semmelweis Egyetem idei Tudományos Diákköri Konferenciáján is sikereket értek el a Marfan Munkacsoport medikus munkatársai. Tibiássy Margaréta Ilona V. éves orvostanhallgató "Optikai koherencia tomográfiás angiográfia mérések Marfan-szindrómában: a genetikai háttér összefüggése az aorta érintettséggel" című előadásával a Szemészet szekcióban I. helyezést ért el, így lehetőséget nyert arra, hogy 2027-ben részt vegyen az Országos Tudományos Diákköri Konferencián.

Tibiássy Margaréta Ilona díjazott előadásában a kapott szemészeti kutatási eredmények kardiológiai, illetve szívsebészeti jelentőségére hívta fel a figyelmet. A Marfan-szindróma életveszélyes szövődményeinek (aortagyök dilatáció és aorta disszekció) megelőzése ugyanis csak egy profilaktikus szívsebészeti beavatkozás végrehajtásával lehetséges, amelynek szükségességét és elvégzésének idejét nemzetközileg megállapított kritériumok alapján határozzák meg. A műtétet azért kell tervezetten elvégezni, mert ilyenkor a nyitott mellkasi szívműtét szövődményeinek száma alacsonyabb és sikeressége jóval magasabb, mint azokban az esetekben, ha a műtétre akutan kerülne sor. A jelenleg alkalmazott feltételrendszer azonban nem mindig jelzi pontosan a műtét elvégzésének idejét, így szükség van a tökéletesítésére.

Kutatócsoportunk ebben a tökéletesítésben vállalt szerepet, vagyis új, eddig nem ismert prediktorok felderítését tűztük ki célul. A szindróma változatos megjelenése miatt érdemes kapcsolatot keresni a különböző szervrendszerek érintettségének súlyossága között. A betegség megjelenhet a szív- és érrendszerben, illetve mozgásszervi, szemészeti és légzőrendszeri szövődményei is lehetnek. Az előadásban bemutatott kutatásban a genetikai eltérések szemészeti megjelenését és annak kapcsolatát vizsgáltuk az aorta érintettséggel.

A szemészeti megjelenést optikai koherencia tomográfiás angiográfia (OCTA) mérésekkel vizsgáltuk, amely egy az ultrahanghoz hasonlító módszerrel készít képet a retina vastagságáról és erezettségéről. Azt figyeltük meg, hogy a genetikai tulajdonság egyértelműen befolyásolja a szemben talált elváltozásokat. Ez azért jó hír, mert a különböző genetikai mutációval rendelkező páciensekben az aorta érintettséget is eltérő mértékűnek találtuk. A három tényező kapcsolatát elképzelhetjük úgy, mint egy háromszög három sarkát. A genetikai tulajdonság egyaránt meghatározza a szív- és érrendszeri és a szemészeti tulajdonságokat, utóbbi kettő között pedig szintén kapcsolatot találtunk. Legjobb tudásunk szerint a mi kutatócsoportunk volt az első, aki ezt az összefüggést felfedezte és leírta.

Ezen összefüggések feltárása azért fontos, mert a szemészeti szövődményekből a továbbiakban fogunk tudni következtetni az aorta érintettség súlyosságára, így a szemészeti tulajdonságok OCTA-val történő vizsgálata segíthet abban, hogy pontosabban meghatározzuk a profilaktikus műtét elvégzésének optimális idejét.

Munkacsoportunk folytatni szeretné a szív- és érrendszeri és szemészeti megjelenés közötti kapcsolat vizsgálatát, hogy a jövőben a mindennapi klinikai gyakorlatban használható módszer legyen a Marfan-szindrómával rendelkező páciensek diagnosztikájában, segítséget nyújtson a betegségük súlyosságának meghatározásában és profilaktikus műtét szükségének megbecsülésében.

A szemészeti témában elért siker mellett egyébként Hajnal Péter VI. éves orvostanhallgató a Szívsebészet szekcióban szintén I. díjban részesült.

Ezúton is gratulálunk a Konferencián helyezést elért medikus munkatársaknak és sok sikert kívánunk az Országos Konferencián való részvételhez!


A kutatási eredményeket összefoglaló publikáció:

Kéki-Kovács Klaudia, Stengl Roland, Ágg Bence, Végh András, Maka Erika, Bausz Mária, Bödör Csaba, Sulea Cristina, Csonka Máté, Benke Kálmán, Pólos Miklós, Szabolcs Zoltán, Nagy Zoltán Zsolt
Optical coherence tomography angiography parameters in Marfan syndrome: Genetic determinants and associations with cardiovascular manifestations
PLoS One. 2026 Apr 24;21(4):e0347666.

Írta: Dr. Kéki-Kovács Klaudia; Tibiássy Margaréta Ilona (SE ÁOK V.); Dr. Ágg Bence
Kép: Ocular optical coherence tomography fundus of the left eye's retina of 28 year old male by Ktkvtsh, Wikimedia Commons
2026.09.11.